Állampuszta
Állampuszta története
Az 1867-es Kiegyezést követően az igazságszolgáltatás reformjaként elfogadott 1878. évi v. Tv. A magánelzárás rendszere helyett az - az akkor Európában már általános - fokozatos rendszert vezette be. Megjelenését jelentős börtönépítési program követte.
A meglévő fegyintézetek mellé a század végére újabb büntetés-véqrehajtási intézetek létesültek, és kiépültek a fokozatos rendszer szellemében a közvetítő intézetek. A fokozatos rendszer célja az volt, hogy a hosszú (3 évet meghaladó) fegyház-büntetés és a szabad élet között követítsen, az arra érdemesek számára. A büntetés, - szabadulást megelőző - utolsó egyharmadnyi idejét szabadabb körülmények között, földművelési munkával töltöttél el az elitéltek.
Elsőként létesült 1883-ban a Kishartai Közvetítő Intézet. Wágner Pál földbirtokos a halálakor végrendeletében a Kishartai földbirtokát és annak felszerelését a magyar Államra hagyományozta, hogy azon az Igazságügyi
Minisztérium intézetet létesítsen az elitéltek földműves munkával történő foglalkoztatására. Az adományozó személyesen megtapasztalta a külvilágtól való elzártságot, annak minden negatív hatásával együtt, és a tétlenséget, ezért tette meg a végrendeletében a felajánlását.
A közvetítő intézetnek külön, az akkori börtönszabályoktól eltérő belső szabályzata volt, külön magatartási követelményekkel. Meg kell említeni, hogy az 1885-ben megtartott Római Börtönügyi Kongresszus kezdeményezte először a rabmunkáltatás átalakítását a földműves foglalkoztatás irányába. A Kishartai Közvetítő intézetben ez már egy évvel előtte ismert volt.
1884-ben 9 fő rabbal, 80 férőhellyel és 105. ha-on kezdte el működését a büntetés-végrehajtási intézet elődje. A Kishartai Közvetítő Intézet teljesen önálló intézményként működött. korabeli szabályozás szerint a legalább 3 évi fegyházra, vagy börtönre ítéltek a büntetés 2/3-ad részének kitöltése után szorgalmuk és jó magaviseletük alapján kerültek a közvetítő intézetbe. Rabok elhelyezésére kezdetben három épület szolgált, 80 férőhellyel. Az intézet első 10 évében 105 hektáron folyt a földműves munka és a gazdálkodás. A téli időszakban részben saját szükségletre, részben eladásra vesszőkosarakat és szalma lábtörlőket fontak az elitéltek.
A Kishartai Közvetítő Intézet több, mint 35 éven át működött.
1919-ben került sor országos büntető intézetté történő átalakítására, s a kincstári tulajdonban lévő ingatlan mellé bérbevett birtokokkal a rabgazdaság területe 2117 hektár lett.
A terület növelésével párhuzamosan került sor a működéshez szükséges létesítmények bővítésére.
Ennek oka kettős volt:
• Egyrészt a Trianoni békediktátum után új fegyintézetek kellettek, ezért a létszám itt is 400-450 főre nőtt.
• Másrészt az I. világháború utáni gazdasági nehézségek az önellátás felé terelték a figyelmet.
1944 őszén elrendelték az intézet kiürítését: az őrök és az elitéltek az állatállománnyal együtt a Dunántúlra indultak, ahonnan a rabok fokozatosan megszöktek.
Az elitéltek ismételt szállítása csak 1946-ban kezdődött meg, és az első években, átmenetileg a gazdaság területe csökkent.
1948-ban került sor az intézet mellett működő gazdaságok vállalatba tömörítésére. Az állampusztai országos Büntetőintézet befogadó képessége jelentősen megnőtt: a férfiak mellett női elitéltek elhelyezésére is sor került.
1951-ben megalakult az Állampusztai Igazságügyi gazdaság, s a tagosítások eredményeként a gazdaság területe 3500 hektárra nőtt.
1956-ban az elitéltek túlnyomó része az intézetből eltávozott, az állatállomány ellátását, és a sürgős munkát az őrség, valamint a polgári alkalmazottak és hozzátartozók végezték el. 1957-ben megszűnt a női elitéltek foglalkoztatása.
Az elitéltek nevelésének, belső életének irányítására 1959-ben új szolgálati ág - nevelési szolgálat - került felállításra.
Az ezt követő időszakban került sor a foglalkoztatás új alapokra helyezésére: az ültetvény telepítés eredményeként az intézetben folyamatosabb, kiegyensúlyozottabb lett a foglalkoztatás.
1974-ben a Solti Állami Gazdaság átvételével a működési terület a közel háromszorosára nőtt, s ma meghaladja a 12. 500 hektárt. Központi forrásból biztosított pénzeszközök felhasználásával új szálláskörlet épült a Solt-Nagymajorban.
Ezt rövidesen követte a minden szempontból elavult korhányi, majd a miklai szálláskörlet felszámolására, valamint ezt megelőzően, illetve ezzel párhuzamosan az állampusztai szálláskörletek bontására, új szálláskörletek építésére, felújítására, amelyekben jelenleg is működik a büntetés-végrehajtási intézet.
1980-ban felújítási munkákra került sor, majd 1989 és 1990 között biztonsági célú, zárkákat, tantermeket, irodahelyiségeket magába foglaló épületeket adtak át. Megújult az egészségügyi blokk, a szabadulórészleg, valamint a raktári helyiségek.
A fogvatartottak foglalkoztatását az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. biztosítja.
Állampusztán is felállításra került egy kültéri traktor.
Állampusztán is felállításra került egy kültéri traktor.
A személyi állomány létszámát tekintve az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet foglalkoztatási szerepe a térségben meghatározó.
Az egykori Wágner birtokon a belső udvarban eredetileg 4 ház állt: 1. az intézői ház; 2. a politikai/tiszti lakások a posta mellett; 3. kiskastély, ahol a paplak volt és a tanítók is laktak; 4. kastély - igazgatósági épület.
A kastélyépület
A kastélyépület
A Wagner-kastély (Állampuszta) négyzet alapú emeletes épületének főhomlokzatát rizalit tagolja. A büntetés-végrehajtási épülettel körülzárt eklektikus kastély 1883-ban hozta létre Wagner Pál földbirtokos. Építésének indíttatása abból fakadt, hogy része volt a börtönélet elviselésében. A történet szerint, egy váratlan korai hazaérkezése alkalmával rajtakapta feleségét egy ismerős férfival. Agyonlőtte feleségét, mely tettéért 13 évet töltött börtönben. Az ott szerzett keserű tapasztalatai kapcsán és amiatt, hogy gyermekei nem fogadták el kiszabadulása után, építette a saját kastélya köré a szabadabb életteret biztosító intézetet.
A parancsnoki épület homlokzatán márvány emléktábla található: ,,Ezen Közvetítő Intézet I. Ferencz József dicső uralkodása alatt létesíttetett dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter által az 1883-dik esztendőben. A környező birtokot a néhai Wagner Pál végrendeletileg hagyományozta az államnak. Áldás legyen emlékezetén!"
Az intézet működéséhez szükséges létesítmények nagy részét 1919. után rabmunkaerővel építették föl. A harmincas évek elején új zárkákat, munkatermeket, őri lakásokat emeltek. Az elítéltek elhelyezésére három egyforma nagyságú épület szolgált, melyekben összesen 80 férőhely volt.
Az egykori fakapu és a központi épületek még megvannak. A régi körletben illetve a majorság területén viszont rengeteg gazdasági épületet lebontottak már, napjainkban éppen a miklapusztai hodályokat bontják (ún. cuhásokat). Egykor rendezett parkja csak torzókban maradt fenn. 2006-ban a sportpálya és rendezetlen környéke helyén parkosítást végeztek, dísztavat alakítottak ki az elítéltek szakképzési programja keretében (Schuckertné Szabó 2007).
Állampusztán 1892-ben igen díszes kápolna épült a Szentháromság tiszteletére.
A kápolna minden szükséges kegyszerrel fel volt szerelve. 1932-ben renoválták a kápolnát és oltárát a hartaiaknak adományozták. Rendszeresen tartanak itt az elítélteknek misét. Ma a dunapataji plébániához tartozik. 1925-ben, mivel a dunapataji plébániához nagyon sok leányegyház tartozott, Zichy Gyula kalocsai érsek Harta, Bojár, Állampuszta, Érsekharta, Duanatetétlen és Mikla-puszta filiálékkal önálló lelkészséget alakított ki Állampusztán (Kereskedő 1983, 119). Ma Állampuszta újból Dunapataj filiáléja.
Kiemelkedő építészeti, ipartörténeti emléke még a víztorony. Mivel felmerült, hogy le kellene bontani, védettség alá helyezése nagyon is időszerű lenne... (fotó: Katona Z.)
Viszont már csak visszaemlékezésekben él az egykori ,,lóré".