Az elmúlt évtizedek társadalmi folyamatainak egyik legjelentősebb eredménye a civil szerveződések megjelenése az élet minden területén.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya, valamint az Egyesületi jogról szóló 1989. évi II. törvény jelentős jogokat adott a társadalom tagjainak ahhoz, hogy ne csak felülről irányítsák, formálják őket, hanem egyénként megfogalmazott gondolataikat, az egyének szervezetbe tömörülésével törvényes meghallgatásra találjanak.
A civil szervezetek az egész társadalmat lefedik . Például: sportkörök, beteg gyerekeket segítő alapítványok stb..
A civil szervezetek tulajdonképpen magát a társadalmat képezik le, és miközben a társadalmat formálják, eközben saját maguk is alakulnak.
A civil szervezeteket nem kötik túlzottan szigorú szabályok, ezért rugalamasak, gyorsan tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, és olyan hiányterületeken is pillanatok alatt képesek megjelenni, ahol a kormányzati, közigazgatási szervezetek, állami intézmények nem éppen "problémaérzékenyek", vagy merev szabályozásuk, bürokratikusságuk miatti lassúságuknál fogva sokkal nehezebben lépnek. Így a civil szervezetek állandó kontrollt jelentenek. Indikátorként azonnal jelzik, ha valami nem jól szabályozott, nem jól működik, ha érdeksérelem történik.
Jó példával járnak elöl, és a társadalmi változásokra erjesztően hatnak.